|
|||
|
Címkék: Schlegel
 Ne járjam a táncot?Hisz semmi se könnyebb, és tarka virágok a zöldben nyüzsögnek. Színes szárnyaim már egyre fényesebbek, egyre édesebben pihegnek a kelyhek. Meglopom a kelyhet, nem védhetitek meg. Milyen gyönyörűség, ha este, ha reggel könnyelműen szállok hegy és völgy felett el. Ha susog az este, fölizzik a felleg, ha szellő aranylik, a rét színe zöldebb; meglopom a kelyhet, nem védhetitek meg. (Garai Gábor fordítása)
Címkék: Fouqué
 Suttogás. Zúgva-csengve:a tavaszi liget. S a vágy tőrébe ejtve: léted, elméd, szived. Sok ágról egy karének, édes harmónia; és mégis minden érzet külön melódia! Ha utánozni tudnám ily csend-élet dalát, visszhangjával ragyognám örök vágy sugarát. De máris ködbe vesztek a suttogó zajok; mert tompák mind a tettek, s a nyelv szava halott. (Tandori Dezső fordítása)
Címkék: Platen
 Ki a szépet szemtől-szembe látta,életét már halálba-vetette, nem való a föld szolgálatára, mégis reszket, ha közel a veszte, ki a szépet szemtől-szembe látta. Néki örök a szerelem kínja, mert a földön csak bolond reméli, hogy ily erőt elviselni bírna; ha egyszer a szépség nyila éri, néki örök a szerelem kínja. Ó, akár a forrás, elapadna, levegőből mérget iddogálna, virágokból halált szívogatna, ki a szépet szemtől-szembe látta, ó, akár a forrás, elapadna! (Weöres Sándor fordítása)
Címkék: Novalis
Címkék: Eichendorff
 Csendes éjben megyek tova,s előoson a hold, hogy a felhőburokból kitekintsen, a völgy ölén korán ébred a csalogány, majd újra szürke s néma minden. Ó, csodálatos éji dal: folyó zúgása, messzi zaj ér borzongó, fekete fákhoz - zavarod ép eszem, s oly kusza énekem, mint aki álmában kiáltoz. (Kálnoky László fordítása)
Címkék: Rückert
 Gyakran hiszem, épp csak kimentek,járnak egyet, és hazajönnek; szép a nap, ó, szíved ne fájjon, elkószálnak csupán a tájon. Igen, mert hisz épp csak kimentek, sétálgatnak, és hazajönnek; szíved ne fájjon, szép a nap, bejárják ott a magasokat. Előttünk járnak, messze mennek, haza már hozzánk nem sietnek; beérjük őket a magasokon, nagy napfényben, egy szép napon. (Tandori Dezső fordítása)
Címkék: Hölderlin
Fönt jártok ti a fény
 puha földjén, boldog Géniuszok! Sugárzó isteni szellők érintgetnek titeket: szent húrokon így művésznő ujja ha játszik. Sorstalan, így, alvó csecsemőként lélegeznek az égiek; szűzi-szerényen, bimbón őrzik: múlhatatlan virul ott a szellem, boldog szemeikből pillant csöndes, tiszta öröklét. Nékünk más adatott. Ne lehessen nyugvásunk helye. Tűnnek, buknak a szenvedők, vakon, egy óráról a másra, mint a víz verõdik kőről kőre, éveken át a bizonytalanba. (Tandori Dezső fordítása)
Címkék: Wackenroder
 Édes sejtések nyomábanborzong folyó és mező, léleknek, mely égne vágyban, nyughelyet hold fénye sző. Halk susogások, a hab hova visz, míg mennybolt-ívet tükröz a víz? Tiszta vágya a nagy égnek villog köztünk, vizeken, csillagfényt gyújt - egy se éghet, ha nem szítja szerelem. Áld éterrel a tiszta magas: s menny, víz, föld mosolyos-sugaras. Holdfény hull minden virágra, szunnyad súlyos pálmalomb, erdő-szentély éjhomályba fordul, vágyak álma zsong: alvó pálma, virág szava mind a szerelem Szépéről szól megint. (Tandori Dezső fordítása)
Címkék: Tieck
Címkék: Schlegel
 Sűrűbb redőket vet sötét kabátod,elhaltak a baráti csevegések; hol mélyről ének buzgott minden lénynek, néma magány uralja a világot. Nagy röptére szíved most kell kitárnod, képzeleted már ki tévesztené meg; mi tarkán díszlik, majd sötétbe mélyed, nem hervad a fény, mit senki se látott. Jöjj el, borzongások szentséges éje! Fények fényére hívőd tőled eszmélt. Szűk falak közül fel, a mindenségbe! Ő a természet bensejébe megtért, s nem búsítja hívságok tündöklése, mert a kötést szeméről már levették. (Garai Gábor fordítása) |
Odaátra szállok,
Mit mondsz, ó, erdő? Virágok miféle