Csendes éjben megyek tova,
s előoson a hold, hogy a
felhőburokból kitekintsen,
a völgy ölén korán
ébred a csalogány,
majd újra szürke s néma minden.

Ó, csodálatos éji dal:
folyó zúgása, messzi zaj
ér borzongó, fekete fákhoz -
zavarod ép eszem,
s oly kusza énekem,
mint aki álmában kiáltoz.

(Kálnoky László fordítása)